Lelki vezetőnk

Esküvői készületünk lelki vezetője: András atya
(Pajor András Kassai téri plébános, a Keresztény Kulturális Akadémia magyarországi elnöke)

Beszámolók

Először megijedtünk, hogy oktatásra kell járnunk, ráadásul egy paphoz, mit tudhat ő a házasságról? András atya az első alkalommal megnyugtatott minket: nem mond semmit feleslegesen, neki a házasságról, mint szentségről kell beszélnie, arról, hogy milyen többletet ad mindez az életünkhöz, családi egységünkhöz. Az első alkalom után alig vártuk a csütörtök estéket, ahol leereszthettünk az egész heti hajszában és végre egy kicsit magunkkal törődhettünk.

Éva és Miklós

Az az esztendő baráti körünkben az esküvők éve volt! Nagyon sok kollégánk ekkor kötött házasságot, ők is gyakorta mesélték más-más helyekről:
„Tök jó fej a pap! Simán tudja, hogy a jegyesoktatás csak egy szükséges rossz, egy felesleges szócséplés, amin minden házasulandónak kötelező átesnie, de nem kell komolyan venni! Csak legyünk túl a templomi esküvőn és akkor végre nyugi lesz…” Mi magunk reméltük, hogy azért nem mindenhol így van.
Egy szép napon ott álltunk a Kassai téren, és megnyomtuk a kapucsengőt, hogy bejelentkezzünk az esküvőre. A kedves néni, aki felvette adatainkat, csak annyit mondott:
– Nem árt, ha tudják: az Atya komolyan veszi a szentséget!
Ekkor már biztos voltam benne, hogy jó helyre jöttünk! Kiderült, hogy a jegyesoktatás itt nem fél óra, negyven perc, vagy egy aláírt papír, arról hogy ott jártunk!

Judit és Krisztián

Boldogság és szorongás egyszerre volt bennem. Végre megtaláltam, akit addigi életemben kerestem, Rékát, a nekem „teremtett” lányt, de bennem még feldolgozatlan tüskék voltak, főleg két előző kapcsolatomból eredően, amiket nem szívesen vittem volna bele a házasságomba, de nem hittem, hogy valaki megért. A jegyesoktatáson András atya bátorított, hogy nyugodtan keressük fel őt diszkréten külön is, ha valami bánt, hát néhányszor vettem a bátorságot… Nem gondoltam, hogy egy pap ilyen ráérzéssel képes helyretenni belső dolgokat, amelyeket nekem addig nem sikerült.

István

A jó hangulatú felkészülés-sorozat után előre biztosak voltunk az esküvő szépségében. Az atya gondosan elmagyarázott és elpróbált velünk minden fontos részletet. Sajnos azonban mindketten olyan drukkosak voltunk, hogy alig tudtuk élvezni a szertartást, de utána az első gratulációkkor, amikor mindenki áradozott, éreztük, hogy nem volt hiába ennyi készület. Később aztán visszanéztük videón és … azóta rendszeresen járunk András atya fiatal házas csoportjába.

Lívia és Gergő