A kápolna története
A fővárosi turista-látványosságok egyik különlegessége a Hősök tere és az ahhoz elmaradhatatlanul kapcsolt,
Vajdahunyadvárként ismert épületegyüttes. Az épületcsoportot a magyarság Kárpát-medencében való tartózkodásának
ezredik évfordulójával kapcsolatos országos létesítmények-emlékművek egyikeként építtette a kormány. A pályázatot
Alpár Ignác műépítész nyerte el, és az 1896. május 2-án megnyitott Millenniumi Kiállítás egyik legtöbbet
látogatott és egyik legnagyobb sikert aratott részévé vált a hivatalosan Történelmi Főcsoportnak nevezett
épületegyüttes. A tervező építész eleget tett a pályázati kiírásnak, a városligeti szigeten létrehozott épületcsoport
máig „nevezetesebb hazai műemlékeink hű utánzata”.
Kevés épületről mondható el, hogy kétszer építették. Ez történt a Főcsoporttal. Az ideiglenesnek szánt létesítmények
csak fából és vakolatból készültek, idő múltán múlva olyannyira tönkrementek, hogy döntés született lebontásukra (1899).
A közönség által megkedvelt látványosság ezúttal tartós anyagból kikövetelt újjáépítésére az országgyűlés 2,5 millió
koronát szavazott meg, ismét Alpárt megbízva a munkával. Először a gótikus-reneszánsz-barokk épületcsoport épült újjá
(1904), majd a román együttes (1908). A tartós, nemes anyagok felhasználásával befejeződött nagyszabású építkezés egy
millió koronával lépte túl az előirányzatot, és további csaknem félmilliót fordítottak a berendezési felszerelési
tárgyak beszerzésére.
Alpár Ignác koncepciója az volt, hogy a pályázati kiírásnak megfelelően a történelmi és művészi értékű hazai emlékek
egészét-részleteit örökítse meg, harmonikus egésszé ötvözze. Törekvése sikerrel járt, elismerést szerezve a hazai és
külföldi szakértők, nemkülönben a lakosság, turisták körében.
A kápolna jellemzése
A Történelmi Főcsoport első része a korábban Drót- majd Széchenyi sziget északnyugati sarkán épített
román-épületegyüttes. Annak legjellegzetesebb részlete a Vas-megyei Jáki templom kapuzatának hű mása. Az 1256-ban,
Omodé püspök által felszentelt, és Alpárnak mintául szolgáló templom egyéb részleteit nem tanulmányozhatjuk a
Főcsoport Jáki kápolnának nevezett épületén. A kápolna az eredetitől eltérően egytornyú, amely a kassai Szent
Mihály kápolna tornyának motívumaiból is kölcsönzött. Az építmény alaprajza viszont az 1207-ben épült lébényi
plébániatemploméhoz hasonlít.
A kifelé erősen táguló bélletes kapu hat oszloppárja között gazdag ornamentika vezeti a tekintetet az egyenes
záródású kapu fölötti félkörívű mezőben elhelyezett domborművű Agnus Dei ábrázoláshoz, és a kapuzatot megkoronázó
apostol-galériához. A háromszögű oromzat csúcsa alatti, Krisztust ábrázoló szobrot a lépcsőzetes fülkékben
elhelyezett 5-5 apostol-szobor veszi körül, egy-egy apostol a kaput közrefogó tornyok homlokzati fülkéjében
kapott helyet. A kápolnát eredetileg könyvtárként szándékoztak hasznosítani, de a környékbeli hívek kérésére
egyházi funkciót kapott. Kohl Medárd püspök szentelte fel a kápolnát 1915-ben Szent László király tiszteletére.
Vallási nevezetessége a kápolnának, hogy 1938-ban szentmisét mutatott itt be Eugenio Pacelli bíboros-nuncius, a
későbbi XII. Pius pápa és Giovanni Battista Montini bíboros, a későbbi VI. Pál pápa. A kápolnába belépőt a
hangsúlyosan elhelyezett feszület (Ohmann Béla műve) fogadja a szembenéző oltár fölött. Az oltárkép Mattioni
Eszter Szent Családot ábrázoló hímeskő mozaikja, az apszis üvegablakára a tituláris szentet, László királyt
festették. Az oszlopok a főhajóból két mellékhajóra osztják a teret. Az evangéliumi oldal mellékoltárának
triptichonján (Molnár C. Pál) “A jó halált” mutatja be Szent Benedek, Szűz Mária és Morus Szent Tamás boldog
halála által. Az oltár fölötti üvegablakon Krisztus feltámadásának képe. Az oltáron Strobl Alajos Madonna-szobra
áll. A leckeoldal hajójában Szent Maximilián Kolbe atyához, az auschwitzi önfeláldozó mártírhoz és a stigmatizált
Páter Piohoz (Francesco Forgiole) fohászkodhatnak a hívek. A festett üvegablakok Árkay Sztehlo Lili alkotásai, rajtuk
az Üdvözítőt, Boldog Ágnest, Boldog Kingát, Szent Erzsébetet, Szent Margitot megjelenítve. A keresztút képei modern
munkák.
Alpár Ignácot 75. születésnapjára (1925) tisztelői bronz-márvány domborműves emléktáblát helyeztek el a Főcsoport
gótikus épületszárnyán (Telcs Ede műve). A mestert a Kerepesi úti temető árkádsora és a főút közötti díszparcellában
temették el. Síremlékét Kotál Henrik és Szege Sándor alkotta (1929). A Vajdahunyadvár bejárata előtti parkban álló,
24 ezer koronába került emlékművet 1931. november 18-án avatták. Az építőművészt középkori céhmesteri öltözékben
ábrázolta Telcs Ede. A talapzatot Kotál Henrik tervezte.